ÁRUSZÁLLÍTÁS RÉGEN ÉS MOST | 2. RÉSZ

Múlt héten, a blog sorozat első részében áttekintettük, hogy őseink hogyan jutottak el a kezdetleges csónakok használatáig. A vízparti népek ezzel a megoldással jelentősen meg tudták gyorsítani haladásukat. Azonban ez mit sem számított a kontinensek belsejében élő embereknek. A mai bejegyzésben a Római Birodalomba ugrunk, ahol az első tartós utak épültek.

 

Mielőtt teljes mértékben a Rómaiaknak tulajdonítanánk az útépítés „feltalálását”, fontos megemlítenünk, hogy már az etruszkok is építettek utakat. De a Római Birodalomban fejlesztették tovább a kezdetleges építési technológiákat, és kezdtek el rendszerben gondolkodni.

 

Római útépítés

A rómaiak útépítési tudásának egyik legjobb példája, hogy a korábbi Római Birodalom területén a mai napig találkozhatunk az eredeti építés kisebb szakaszaival. Itt említhetjük például a szombathelyi Savária utat, vagy a Rómában található Via Appia Antica útszakaszt.

A rómaiak használták először a szerkezeti felépítést, ahol tudatosan alkalmazták az eltérő funkciót ellátó építési rétegeket. Négyes tagolást alakítottak ki a szerkezetben.



Az építés első fázisában a növényzetet takarították ki és vízelvezető árkokat létesítettek az készülő út mind két oldalán. A talajt kézzel húzott nehéz hengerekkel tömörítették. A tömörített talajra több rétegben lapos köveket, majd tört köveket raktak. Majd a köveket póznára függesztett súlyok ejtésével döngölték be. Az utolsó rétegen meszes kötőanyagú betont vittek fel a bedöngölt kövekre, ebbe ágyazták a burkoló kőlapokat.

 

A nagyobb forgalmú utak így az 1-1,5 méter vastagságot is elérte. A külső szakaszokon később a burkoló kőlapok alkalmazását elhagyták, helyettük terméskövekkel kialakított burkolatalapra két réteg zúzottkövet terítettek. (Ez a változat tekinthető a későbbi makadámburkolatok ősének is.)

 

Minden út Rómába vezet

A római útrendszerek jelképe az Augustus által Kr. e. 20-ban Rómában, a Forum Romanumon felállított aranyozott, bronzlapokkal fedett márványoszlop, a Miliarium Aureum. Az oszlop azt jelképezte, hogy Rómában futnak össze és onnan indulnak ki Itália és a birodalom útjai. Az oszlopra rávésték a nagyobb itáliai városok Rómától mért távolságát is.



A római úthálózaton kocsikkal és társzekerekkel folyt a szállítás. A Római Birodalom mintegy hat évszázados fennléte alatt mintegy 80.000 kilométer hosszúságú úthálózat épült, amely Rómát Európa szinte valamennyi térségével a Közel Kelettel és a birodalom legtávolabbi afrikai tartományaival is összekötötte.

 

A római birodalom bukása után nem volt útépítés, az úthálózat leromlott, tönkrement. Az ekkori kereskedelmi utak jórészt földutak voltak, legfeljebb városokban és a bányák térségében építettek burkolt utakat. Az újabb útépítési igényt később az iparosodás váltotta ki, a XVII.-ik században alakult ki Európában a francia és az angol útépítési gyakorlat.