Bár az áruszállítás már nagyon régóta az életünk egyik szerves része, erről sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A számtalan teherautó az utakon, a zsúfolt kikötők és repterek mind hozzátartoznak a mindennapjainkhoz. Talán bele sem gondolunk, hogy ez a sok eszköz egy globális ellátási lánc részét képezi. Amelynek ha egy része leáll a világ egyik pontján, az hatással van akár egy üzemre vagy kereskedelmi egységre egy sok ezer kilométerrel arrébb fekvő városban.
Jó példa erre az elmúlt hét talán legnagyobb eseménye, amikor egy teherhajó elzárta a Szuezi csatornát, ezzel napokra megbénítva a globális tengeri áruszállítás egy jelentős részét. A világ feszülten figyelte a mentés minden mozzanatát a gazdaság pedig súlyos milliárd dollárokban érezte meg azt.
Hogyan jutottunk el az ökrös szekerektől odáig, hogy egy 200 ezer tonnás teherhajó bénította meg a világkereskedelmet? Az Áruszállítás régen és most blog sorozatunkban ezt járjuk körbe.
A közlekedés kezdete
A közlekedés története az emberiség történetével kezdődött. Hiszen az árut már az ősembereknek is el kellett juttatniuk egyik pontról a másikra. Leggyakrabban természetesen az elejtett vadat, a kifogott halakat vagy összegyűjtött növényeket a törzsükhöz. Mindezt gyalogszerrel, keskeny ösvényeken egy kimerítő vadászat után. Ez késztette őseinket arra, hogy különböző eszközökkel megkönnyítsék a dolgukat.
Az ember fejlődésének – még korai - szakaszában megtanulta, hogy egyes állatok megszelídíthetőek és képesek átvenni a súlyok szállítását.
Az igazi fejlődés kezdete, a csónak feltalálása.
Az igazi fejlődés akkor indult el, amikor őseink feltalálták az első közlekedési eszközöket. Az egyik legnagyobb jelentőségű közlekedési eszköz, a természet megfigyeléséből keletkezett. A kidőlt fatörzs, amely a folyóban úszott. Őseink megfigyelhették, hogy az ilyen úszó fákra állatok kapaszkodtak. Ezen észrevételéből alakulhatott ki törekvés a vízen való mozgásra. Mely eredményét ma csónaknak nevezzük.
Először bizonyára kézzel, majd rúddal irányították a „csónakot”, majd rájöttek az evezés elvére. A keskeny szálfa ingatag volt. Megpróbáltak több fát összetákolni. Így keletkezett a tutaj.
A tutaj kormányzása, méretéből és alakjából adódóan igen bonyolult volt. Ennek következtében térhettek vissza a szálfa használatára. Az akkor ismert szerszámaikkal vájhatták ki a törzsek belsejét, biztosságosabbá téve azokat. Ezek a kezdetleges csónakok azonban igen nehezek voltak. A szárazföldön nem lehetett őket mozgatni. A vesszőből font, néha kosár alakú vagy az összevarrt állatbőr sokkal könnyebb járművet eredményezett.
Addig az ember a saját testi erejére volt kényszerítve, legfeljebb a folyók sodra segítette a haladásban. A vitorla használata viszont az ember szolgálatába állított egy újabb természeti erőt,a szelet. A csónak a víz mellett élő népek legfontosabb közlekedési eszközévé vált.
Az, hogy az ember elkezdte használni a csónakot és az állati erővel mozgatott eszközeit új távlatok nyíltak meg mind az áru mind pedig a személyszállítás területén. Rengeteg technológiai fejlődés és módszertani mérföldkő vezetett el odáig, hogy a Szuezi csatornából egy hegynyi tömegű homokot kelljen kikotorni az Ever Given kiszabadításához. De a következő héten egy újabb lépést teszünk a napjainkhoz vezető árufuvarozás útján.
